Ha az előző bejegyzésnek múló idő címet adott Apa, akkor ez most itt a turbó világ.

Röviden: eszünk-iszunk-forgunk-kacagunk.

Kicsit bővebben:

Nagyiéknál jártunk. Sunci (a keresztapa) átesett első peluscseréjén - itt megjegyzendő, baba és Keresztapa jól vannak. Nem kisebb esemény volt a kanapé előtti gyerekfürdetés és Sunci tálcás-szobás evésének egyidejűsítése és szélesvásznú mozivá alakulása, miközben Keresztapa a dolgos kezű Apukát eteti - a látvány mindent megért.

Lassan így a fél évhez közeledvén és a gyermek aktivitását figyelembe véve, arra az elhatározásra jutottunk, hogy megérett a helyzett egy komolyabb evés-ivásra. Az ivás eddig nálunk nem szerepelt napirenden, de kis küzdelemmel ivópohárból sikerült. Ivás: pipa. Ami az evést illeti: közvéleménykutatásaink eredménye alapján, az üvegreszelőn megdolgozott almára esett a választás. Nehéz volt a bevezetéskor javasolt mennyiséget és a csaj igényét összehangolni..... azok a nagy kék szemek, ahogy koldulták a falatokat, és az üresen csengő pohár fájdalmas sírása... No, de ez már a múlt. Alma: pipa, répa: pipa, őszibarack:pipa.

A hétvégén Szombathelyen voltunk Barátainknál. Csak sejtéseink vannak, arra vonatkozólag,hogy milyen "stressz" :) érhette a gyereket, mert hazaérkezvén elkezdett forogni: hasról-hátra és néha vissza is. Persze aki ismeri ezen Barátainkat, teljesen természetes reakció, ha az ember egy kicsit felpörög - jelen esetben forog. Itt fontos megjegyezni, hogy Levi barátunk "Kicsicsengét" befogadta farkastestvérnek és védelméről biztosította.

A mindenféle kütyürajongás, lenyűgöző, félelmetes és .... hangos. A telefonmánia mindent visz!